Wernádó - Bácsi Milán 1:0 (0:0), G: Kránk (ÖG)

2012.02.12. 8:00,  Láng csarnok, játékvezető: Gyula + Csaba, 3 néző

Bácsi Milán: Kristóf, Edu, Milán, Laci, Márk, Kránk, Roland, Vitya
Hiányzók: Andris
Sérülten/betegen/másnaposan szurkoló: Andris

A csoport kör végeredménye: bajnoksagok.hu
Meccsek eredményei: bajnoksagok.hu

Gólkirálykodás:

Meccsek száma a bajnokságban: Kristóf (10), Laci (10), Milán(9), Vitya (9), Márk (9), Andris (8), Kránk (8), Roland (8), Edu (7)

Előhangok

A meccs hajnalán Andris betegség-bejelentése borzolta a kedélyeket, így a teljes keret helyett egy meghatározó játékossal kevesebbel kellett pályára lépnünk a szezon legfontosabb meccsén. Példa értékű, hogy ilyen korai órában is kijött a szurkolni, ugyanakkor természetesen senki nem bújhat az esetleges vezetői jogok mögé akkor, amikor a csapat számon kéri a hiányzást. Mivel felbukkantak olyan hangok, hogy esetleg másnaposság, egy esetleges előző napi egész napos focin történő kifáradás, netán a szerencsejáték függőség is szerepet játszhatott a hiányzásban, ezért a csapat egy rövid beszámolót kér a történtekről.

Összefoglaló

Tudtuk, hogy pokoli nehéz lesz, de nem gondoltuk, hogy a végén megint a pokolba kívánjuk a k...ülönös utolsó 5 perces átkunkat.

Egyértelműen védekező mentalitással léptünk a pályára, még ha ez a csapat szezonját figyelemmel kísérő szemlélő számára nem is jelent különösebben (= semennyire sem) egyedileg kidolgozott taktikát. Az volt az elképzelés, hogy ha az első félidőt le tudjuk hozni gól nélkül, illetve az egész meccset max 1 kapott góllal, akkor lehet esélyünk nyerni akár a rendes játékidőben, akár büntetőkkel.

A játék képe tényleg úgy alakult, ahogy vártuk: nagyon erős nyomás az ellenfél részéről, nálunk pedig maximum idézőjelbe tehető szórványos labdatartás. A Wernádó az első félidőben számos komoly helyzetet dolgozott ki, de a Bácsi kapusa remekül teljesített. Az egyetlen vitatható, hatoson kívüli becsúszásos szituációt is úgy oldotta meg, hogy egy könnyű, bíróra történő odapillantással egyértelművé tette mindenki számára, hogy itt szó sem volt szabálytalanságról. A Bácsi Milán oldalán talán 1-2 említésre méltó helyzet volt attól függően, hogy ki mit tart helyzetnek. Egy visszatérő momentum Kránk "óbazmeg megint mögém jött" szituációs helyzete, amikor az üres kapuba történő bepasszolás helyett a labda Kránk háta mögött távozott a pályáról.

Már az első félidőben elindult a falt hullám, ami tulajdonképpen szükséges volt, hiszen faltok nélkül valószínűleg nem tudtuk volna visszaverni az ellenfél minden rohamát. Nekünk is volt néhány szabadrúgásunk az ellenfél kilencese környékén, de mindegyik lehetőség kudarcban végződött. A 0:0-ás félidő egyértelműen nekünk kedvezett, az ellenfél elkezdhetett aggódni.

A második félidőben sem igazán változott a játék képe. Továbbra is presszionált a Wernádó, de a Bácsi kapus és a védelem továbbra is ellenállt. Ekkor már felborult a pálya a helyzetek tekintetében, így a Wernádó számára tényleg forró lett a Láng csarnok talaja. Ismét megtekinthettünk egy érthetetlen páros sárga lapot, amikor az ellenfél ütése/lökése nyomán a máskor ritkán, de éppen ártatlan Bácsi védő (Milán) is sárga lapot kapott. Egészen hasonló esetre emlékezhetünk nem is olyan régről, amikor Kránkkal fordult elő ugyan ez. Csak a rendkívül Bácsi ellenes szemlélő mondaná ezek után, hogy a bíráskodás nem a Bácsi Milánt szokta sújtani a téves ítéletekkel.

Természetesen volt ajtó-ablak helyzetünk is, de természetesen kimaradt - a csapat elmúlt hetekben mutatott teljesítménye alapján egyáltalán nem meglepő, hogy nem szereztünk gólt.

Amikor már csak 3 perc volt hátra, amikor már tényleg kezdte elhinni a Bácsi Milán, hogy megtörténik az, amire egyébként komolyan senki nem fogadott volna, jött menetrendszerű utolsó néhány perces átok. A középpályán történő indokolatlan labdavesztés után kisebb zűrzavar támadt a Bácsi kapuja előtt, majd egy oldalról belőtt labdába az egyébként előnyösebb helyzetben (támadó előtt) lévő Kránk úgy ért bele, hogy az beódalgott a rövidbe. Az utolsó perceket még megpróbálta megnyomni a csapat, de komoly esély már nem volt az egyenlítésre.

Összességében azt gondolom, hogy nagyon jó eredményt ért el a csapat mind a rájátszásban, mind a csoportmeccsek során, mégis van egy olyan érzése az embernek, hogy ha már eljutunk egy egész jó szintre, akkor a (meccsek) végén: NE ÍGY!

Harmadik félidő

Az új rovatban a meccsen előforduló érdekesebb, esetlegesen visszatérő szituációk kivesézésére vállalkozunk, amikkel esetleg előrébb lehetne vinni a csapat teljesítményét.

1. Kránk-féle "óbazmeg" helyzetek, amikor "mögém jött" ziccerben. Egyesek szerint a szezonban 4-5, pontosan ilyen esemény után felróható lehet Kránk rossz helyezkedése, mások szerint minden ilyen esetben a bepasszoló játékos hibázik, hiszen későn/mögé tette a labdát. A csapat körül dolgozó szakemberek szerint mindenesetre a dologról érdemes lehet beszélni.

2. (Nem) cserélés. Két szempontból érdemes vizsgálni: etikai, illetve utsó ötperci szempontból. Az etikai kérdés egyértelmű lehet: mindenki cseréljen egyformán, vagy a magukat jobb erőben érzők maradjanak tovább a pályán, vagy a magukat jobb képességűnek érzők maradjanak tovább, vagy legyen valaki aki koordinálja a cseréket, stb. Minden álláspontot lehet támadni is és védeni is. A másik szempont az utolsó 5 perc kérdése, hiszen nem lehet nem észrevenni, hogy egészen sok múlt az utolsó 5 perceken. Mi lenne, ha a legvégén kiemelten figyelnénk arra, hogy viszonylag pihentebbek legyenek fent? Beszéljünk róla!

3. Vitya pocsék ziccerbelövési rátája. Mit lehet tenni? Mentális felkészítés, több alvás, meccs előtti ölelések, stb.? Elvárható egyáltalán egy főállású támadótól, hogy belője a ziccereket?

4. Kristóf rossz (?) kidobásai. Vajon eleve rossz döntés, hogy hosszabb kidobásokkal próbálkozik, netán a játékosok hibája, hogy nem lehet "kicsiben" letenni a labdákat? (Avagy: 3 gólpasszal a tarsolyában lehet-e bárkit rossz kidobónak tekintetni?)